sóhaj

Beleszippantok
a nyitott ablakba
magamtól eltolva mindent
átgondolok hozzád
vágás nélküli
mindenen keresztül
gyorsított felvételben
Elhajló utcák
mesebeli rengeteg
gyermekkori lázálmok
(boldogan zuhanok
légkalapács zakatolásba)
belülről nézve minden
felmerül
csak a fény nem
jut be eléggé
szép sejtelmes
mélyen vagyok
látom ahogy lassan
reped a burok
s látom meggyógyulok
összetart majd a lélek
azért ha már idelent vagyok
csendben hozzád érek
elindulok felfelé
honnan a lányom
integet vidáman
emel a maradék
„21 gramm”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.