Viszketés - változat

Mint az ujjak az üvegen
a tekintetek is mindenütt
lenyomatot hagynak
egy idő után a lenyomatok már
lenyomatokra nyomódnak
kezdenek viszketni vakarni kéne
de nem lehet vakarni
mert nem a bőrön vannak
hanem beljebb ahonnan
nem lehet levakarni
pedig le kéne meg kéne vakarni
de nincsen effajta eszköz és a
viszketés a viszkető érzés a
vakaródzhatnék csak egyre nő
és akkor már muszáj akkor már
mindegy mivel de vakarni kell
csak múljon el de nem múlik
el kell égetni tengerbe szórni de
a tenger is viszket és elpárolog
és viszket tőle az ég a felhők
visszahull a földre az egész
viszketés visszaépül
szépen rétegesen
a sok régi tekintet rá
a csont a hús a bőr.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.