diszes vers

különös fénygyerek.
mindent másképp csinál,
mint a többiek.
még nem is beszélt, de már ordított,
elindult, mikor még mászni sem tudott.

akartam, hogy olyan legyen,
mint más gyerek, okos és szép,
de csak azért is keverte bével a dét,
eldobott minden ékezetet,
mondat közepére tette a jelet.

mégis, mikor feladtam,
és asztalomra dőltem,
simogatott és vizet hozott.
akkor értettem meg, hogy
megváltoztatni őt soha nem tudom,
ő fest körém indigó aurát, ha hagyom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.