kõteménymûvéjszeti kiskáté

eső

Kő tövibe ül a kőtő. Kőt.
Osztán viszi amit kőtött
a kőteménybíráho.

Szóva kőtő úr, nem rossz,
de még suvickolja hátha,
kigyöngyű belűle a kosz.
A kőtő suvickót, suvickót.
Ezredjíre is úrasuvickóta.
De a versbű a gyöngy csak
nem akarodott előgurigálni.
Oszt amikó az 1001. nap es
fékőt, a kötő bédobta versit
az árnyíkszíkbe, utánapökött
legurút a dombódalon oszt
eginyesen belecsobolyodott
a tengirbe.

utósó

kő tetejin ül a kőtő. kőt. kövön.
nem marad veszteg. mos fenkőt.
mikó kizubogott belűle a mind
nem mén a kőteménybíráho hanem
igenyesen legfőfelé kanyarodék
oda ahho aki kénkőt meg ménkőt
osz fékőti mer ammeg ahogy szok
szundikálék gyermekded ídösen

kőtő úr magának gyöngy ílete vót
a tenger fenekin árújja má el
ha má fékőtött mija zisten ..áé
kezdett megint firkágatni?

Elnézést, hogy így, igen, jó volt
a legnagyobb gyöngy voltam lenn
a mélyben de senki nem figyelt
csak a halak bökdöstek meg néha
és akkor arra gondoltam akarok
még egy verset írni, csak magának

kőtő úr ez hízelgő no akko mutassa
nade hol a vers ez a papér hófehír?

ott van az, nézze meg közelebről

a közepin van egy kis piszok miii
kőtő úr maga piszkot hozott az én
tökíletes világomba hogy tehette?

gondoltam, hátha kigyöngyül belőle
valami







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.