Viszketés

mint az ujjak az üvegen
a tekintetek is:
mindenütt lenyomatot hagynak
egy idő után a lenyomatok már
lenyomatokra nyomódnak
rárétegződnek
kezdenek viszketni nem
a bőrön beljebb
ahol nem lehet
pedig meg kéne
ahogy gipsz alatt pálcával
de nincsen effajta eszköz és
a vakaródzhatnék egyre nő
és akkor már muszáj akkor már
mindegy mivel de vakarni kell
körömmel
villával
drótkefével
amíg
lejön a bőr
lejön a hús
szétporlik a csont
de még a csontpor is viszket
akkor salétromsavba kell szórni
a buborék az már nem viszkethet
de viszket a buborék a buborék
még sokkal jobban viszket
Szudánnál elviselhetetlenül
de kit érdekel pukkanjon már
végre ki
kipukkant
na mi van
igen igen nincs eltűnt nem viszket
istenem
már nem reméltem bevallom
hogy valaha is de te te mit miért
miért vakaródzol
neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeem





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.