November
A vén körtefa ága keserveset reccsent,
mire lehullt tél lett, s a földbarna levelek
már szűz hóval ölelkeztek.
Útszéli korhadó fakeresztnél imádkozva
megpihen a vándor. Megáll vállánál
a szél, véle hallgat, majd tovalép.
Eljön a reggel, mikor már deres arccal
ébred a rét, fagy feszíti a tócsák tükrét,
s az erdő szélénél egy őz még hátrapillant…
Házaink köd mögé kucorodva néznek
farkasszemet a viharzó hajnali éggel,
de az angyal itt van már a kertek alatt…
2008-12-02
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
