Akárha fordított világban
hol a mélység szívekbe szédül
Ideje az időhúzót is
helyére csavarja végül.
Néha fáj, máskor az örömtől,
mint tavaszi ég zsenge háta
súlyos nap alatt, bekékül.
Csavarogtam a történetben,
konok csavar, sztorimban néha
menettel szembe meneteltem
mára belátom: több mi tréfa,
mint az, mi komoly, komor dolog
nem csűröm csavarom hát tovább
inkább önként becsavarodok.
