Végkifejlet
Testpiramisok
bontják ég felé bűvös arányokban ázó,
rothadó szépségüket, mint az apáról fiúra
szálló erénymettszés titkos művészetének
fenséges mementói. Csúcsaikról az entrópia
felkent tudatszerkesztői mindent begagyogó
emészthetetlen sötétséget okádnak éterszerte.
A fény elveszti hullámtermészetét és
a felszínén himbálódzó metaforák valósággá
unják magukat. A lelkek óvárosának még álló
épületeit belepi a porrá kristályosodott
reménytelenség. A külső és belső sötétség
közti embernyi válaszfal utolsó darabkáival
iszkolnak a káosz kacagó csótányai.
Jób a porban ülve maszturbálni kezd.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.