Úgy nem tudlak

Ahogy anyja kezét önként soha
el nem engedi és gondolkodás
nélkül  visszafut, ahogy ostoba
vakhittel mindig megadja magát,

nem perel semmiért, nem kérdez,
ahogy ugyanazt az örök álmot
álmodja mindig mint ő és nem lesz
attól feszült, mit gondolnak mások,

ahogy csendben figyeli, hogy dobban
szíve és éppen úgy dobban az ő
szíve is, és nem tesz semmit csak van.
Úgy nem tudlak, ahogy a földet kő.

Talán mert nem hullsz felém,
ha karomat tárva hullok feléd






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.