Valami elveszett

Valami elveszett valahol
Ott a mezők felett
az alkonyba csapódott
Megsemmisült, szétesett,
vagy őrzik még a fák
a kertek mélyén zörgő levelek
a zúgó pisztrángosok
a dermedt utcák,
borzongó sikátorok…
talán itt lapul a kövek alatt
rejtik néma ajtók
elzárják sima arcok – üvegfalak
vagy homokként ott él a romokban
fekszik a földben, agyagban
a sárguló csontokban…
Én keresem csillagban
szélsodorta, gyűrött hírlapban
útszéli árkokban
vágytól meggyötört álmokban
de nincs sehol.
Vagy nem is volt.
Csak karok árnyjátéka létezett
és a szívemen egy betöltetlen, fehér folt
egy védtelen, üres rés.
Valahol elveszett
Ott, a mezők felett
Egy angyali ölelés.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: internetes folyóirat: ww.ekt.hu: Énekes Vazul, 2001 õsze
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -