Amikor a mosogatógép elromlik a tengerparti apartmanban (Helyzetdal)

A tenger is csak part – part nedvesebb része,
Ember ahová, ha képzeletben téved;
Nem zavarja lábnyom, kéz mit írt a vízre;
Nincs baj a tengerrel, könnyzacskó a szemben.


Úgy nézek rád akár, mint magamra néznék,
Folyómenti ember – lecsorog, aztán kész;
Azt hiszi, hogy tenger, azt hiszi, hogy van cél,
Hoz-visz, ha akarná – de sért a nagy kékség.


Elzárom a csapot. Mért csöpög hiába.
Tányért fölemelek nap eltakarásra,
Látom rajta, csorog, néhány csepp, az árnyam,
Szerelőt nem hívok, magam nekilássak.


Miféle gépezet vitt volna előre,
Kezem-lábam-fejem, úszóhártyám legyen.
Szárazról a vízbe vetném magam végre
Kettős kékség közül legyek a kisebben.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.