Popkorn

Lezuhanni a tizedikről,
ha van az embernek
ismerőse, nem túl nehéz.
És van, mert ugyan
ki ne lenne jóba az
öreg G-vel.

Segít, diszkrét, nem
kérdezi, hogy miért.
Tökéletesen tudja,
mi a dolga a világban.
Ahol fogynak a hősök,
senki nem akar két pontot
határozottan összekötni.

Ő más volt. Felment, kezet
rázott az öreggel és vonal.
Van ez a mozireklám dolog.
Mondják, régen a filmszalagba
popkorn és egyéb pénzfogó
jószágok képét vágták be.
Senki nem látta őket, de  
mégis mindenki ment a büfébe.
A hetedik tájékán azt érezte,
egy arcot simogat. Kiengedett.
Lágy lett az esése, mint
tisztaselyem alkalmi ruhának.

A szürke tízemeletes olyan volt,
az esőben mint valami nagyra nőtt
szomorú élőlény. Öreg rozmár,
aki a többiektől elszakadva sodródott
egy betondarabon.
Éjjel, kettő. A fiú az üvegnek
szorította az arcát.
Ahogy az éjszaka benézett a két
ablakon, megborzongott.

A konyhában az apja meg az anyja.
A rendes napi ölés monotóniája.
Hirtelen hatalmasat villámlott.
Önkéntelenül behunyta a szemét.
A sötétben, meleg fuvallatot és
lágy selymes érintést érzett.  
Mintha egy elröppenő madár
puha szárnytollai cirógatták
volna meg az arcát.  
Csendesedni kezdett,  
szemerkélt,
aztán elállt.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.