Olyankor

Olyankor gyöngyök szaladnak
Szerte szét, mind millió
Apró gömbre hasadva tovább,
Szikráznak, s ellepik az egész
Szobát

Olyankor a tárgyak fekete
Árnykabátjukat egy pillanatra
Felakasztják a fogasra, hátranéznek
S a langyos lámpafényben pucéran
Heverésznek

Olyankor a szőnyeg, amúgy komor,
Egy rojtot homlokán hátratol,
Hasát puffasztva felszuszog, kacag,
S porlabdákkal dobálja a sárguló
Falat

Én csak ülök, szemem könnybe lábad
Csiklandós furcsa íz járja át a számat
Mi volt bús szögletes, a világ most kerek
Búzakék tóba oldva lelkem, mikor a kedvesem
Nevet

(Szerelmemnek, Adriennek)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.