azt hiszem, így kezdődött: csendben voltunk
majd először megköszönted az estét
aztán felálltál, lassan csomagoltunk
becipzáraztuk emlékeink terhét
és indultunk, hogy most már legyen vége
közhelyeinket kidobtuk a fenébe
aztán kicsit még ácsorogtunk együtt
dísztelen, megégett éjjeli lepkék
mindketten azt a valakit kerestük
aki már nem lakik ott, csak fizet érte