Elcédétévé

Egy názáreti ács egyszer
azt mondta,
a mennyei algebrát csak
a picinyek mívelik mesterfokon.

És lőn, mikor a préselmény
belaposodott a nappaliba,
fiam rögvest talpára ordította
a világot, víg csatakiáltással
szelve át a szobát, hogy birtokba
vegye a  becses szerzeményt,
új tévénk dobozát.
Passzát híján huzat lettem,
s ő kapitány fenn a dekken.
Széllel bélelve így az új világot,
Bendegúz gyerünköt kiáltott, s
hajó indult sötétországba, ahol
(hálónkban épp nem égett a lámpa)
egünknek már csak emléke azúr és
sötét titkok felett árnykirály az úr.
Akkor egy időre kiadta utam mondván,
neki a királlyal beszéde van, privát,
de alighogy elszeleltem, már hívott
mert a király kikotyogta, a rég áhított
kincset messzi, világosország mélyén,
fénykirály varázslója bitorolja.

Eképpen bolyongtunk világok között,
tévédobozba költözött szívünk óceánján,
ő a piciny és én a nagy okos, ki ha csak
néhány pillanatra, 36 fokos lázban égett
s bár nem ács, valamit ismét megértett
Mi elveszett, visszajár
csak jó szél kell hozzá
meg matektanár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.