Ha hittem is talán
Ha hittem is talán igét, nem mozdult.
A sok karambol: lám, nem tervezett,
míg kart karöltve lógunk csapatostul
vak sors kezén mi függő gyöngyszemek.
A kép zavar, de mindig odatódul
a szem mögé a felejtett eset,
ami jövőbe szerteszórva elmúlt,
jelenbe hullva mindent eltemet.
Az ékszer fénye sohasem sajátja.
Tapasztalásom tárgya már adott.
A gondolat, mint önmagam barátja
kibicnek állt, mert bajban hagyja ott
a szavatlant, ki önmagát találja:
a dolgát végző önző állatot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
