Benceversek - Lovacska

Ránkugrálóköteledett
a vacsora után, rögtön
nyújtotta felém a pöttöm
az újabb remek ötletet
hát mit tehettem kérem
meg amúgy is tudom én
mi az ugrálókötelességem
szóval csűrtük csavartuk
meguntuk, s akkor, jó
mondta ő, te leszel a ló
ő meg a gyeplőt rángató
hóházó gyíző második
ki követ vixelve fenékkel
alpesi lejtőkről álmodik
és gyí lett biz így éppen
szánkázott kacagva szépen
kurjongatva időkön át
belefeledve magam s magát
s repülve felötlött ott nekem
vajon lovacskázna-e isten velem
vajon lehetne, hogy mi ketten
apa meg fia, ilyen önfeledten
ha lehet uram bár rendhagyó
hogy feledjem könnyű igád
megtennéd, hogy leszel te a ló.

(A fiamnak)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.