foggal-körömmel

Talán az égő műanyag, ahogy magába
fordul, már nem a biztos pontot
keresem, nem a kiterjedés nélkülit.
Mellbimbódat is így veszem számba:
amikkel megharaplak, nem tejfogak már.
Neked férfi, nekem te kellesz:
többek között egy gazdatest, amelyben
tovább nőhetek, akár egy benőtt
köröm, kapaszkodhatok a húsba.
Mert fájni szeretnék, ahogy csak élő tud az élőnek,
belédgörbülni, akár egy mosoly.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.