MÁMORBAN
Szól a zene, áll a bál,
a parkett közepén
táncol egy lány.
Ritmusra dobban szíve,
ahogy lába jár.
Tombol a zenegép,
régi emléket idéz.
Villanó fényben, a lány
haja csillan,
de lényét éj sötétje fedi.
Ruhájából néző szemek vetkőztetik.
Forog a fény, perdül a lány,
ruhája a földön jár.
Vágyakozó szemek,
nézik ruhátlan testét,
melyen korbács csattan,
s a tömeg között
a lány ájultan hever.
Arca fehér, ajka kék, szeme az égre néz.
Egy sikoly segítséget kér.
Élettelen testét lepellel fedik.
Szól a zene, tombol a tömeg,
a kör közepére új lány áll.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
