MÁMORBAN

Szól a zene, áll a bál,
a parkett közepén
táncol egy lány.
Ritmusra dobban szíve,
ahogy lába jár.
Tombol a zenegép,
régi emléket idéz.
Villanó fényben, a lány
haja csillan,
de lényét éj sötétje fedi.
Ruhájából néző szemek vetkőztetik.
Forog a fény, perdül a lány,
ruhája a földön jár.
Vágyakozó szemek,
nézik ruhátlan testét,
melyen  korbács csattan,
s a tömeg között
   a lány ájultan hever.
Arca fehér, ajka kék, szeme az égre néz.
Egy sikoly segítséget kér.
Élettelen testét lepellel fedik.

Szól a zene, tombol a tömeg,
a kör közepére  új lány áll.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.