Jó reggelt

Engedem még egyszer megszületni a világot.
Számba veszem, rágom kicsit, kiköpöm, forgatom, a falhoz vágom.
Nyáltól csillogó megrágcsált mindenségem beszippantja a tapéta
rothadás-illatát, visszahőköl. Épp rákezdené, de még időben
zsebre vágom. A telefon is ebben a pillanatban.
Nincs kedvem kifolyni a számon és egy hideg vezeték
semmibe kígyózó testére fonni magam.
Ácsolok egy alkalmi golgotát, kimondatlan szavakból.
Lepkesúly, pillangósúly. Váltósúly.
Éreznem kell a terhet és azt is hogy nincs. Egy időben.
A világ a zsebemben már nem mocorog.
Előveszem. Együtt ásítunk.
Jó reggelt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.