INSECT

INSECT
Mondd, mi volt, akkor pénteken,
Ottan, a fában az apró hang,
Halk, vasárnapig, s azóta is egyre;
Mi az égi-földi jelek közepette
Elhanyagolható; és örök sötétben
Tapogatva, egy megérzés szerint
Ment előre, azt sem tudni, nem
Körben járt-e; de megindult -
Nagy tölgyek rettegnek, Zeusz
Kedves fái, meg az írnokok, mind,
Kik az erkölcsi romlást festik,
A benső, titkos féreg undorító
Másának örök képét adják vele,
Mi nagy Rómát kikezdte egykor;
De ez itt most nem jelkép, nem allegória,
Egyszerűen az a szú ahogy megindult,
Mi az, mondd, Istennek kedves férge,
Az ellenállás örök mártírja, ki a szögek
Közötti kerülőúton, de mállasztja
Az örök keresztet; a maga módján,
És maga is szabadító lenne, ha hallnánk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.