mindig a béke szent
és a fából készült
kürtös angyalok
csüngnek az ágakon
hogy mégse legyen
csupasz az ölelés
ez a tűlevél-szeretet
nem sérti a bőrt
a forma megmarad
csillog a fenyőnk
szemünkbe vissza-
pillant a múlt és
némi könny mosoly-
szünet
semmitmondás
pedig a szív
dobog a zárakon
