Nequam
Ő az, ki lényét álcába rejti
Szép héja alatt üres, magtalan
Rég meghalt hited életre kelti
Ám várni tőle bármit, hasztalan.
Elmondja százszor, ő csak egy senki
Szívja a véred, éhe parttalan
Sosem kapott, hát nem is tud adni
”Bízom Istenben.”- s hiszi, ártatlan.
Bármerre fordul, csak tükrökbe néz
Csontig lerágott húsod felfalja
És erőtlenül nyújtja két kezét.
Kit is szerettél? Te szegény balga!
Semmid nem maradt, hulló könnyed: vér
Hát ordíts, üvölts! Ő úgysem hallja.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
