Borderline
A végtelen üresség ordítva szaggatja szét
A rózsaszín húst. /Eltépjük a húrt,
Ne halljuk a kínzó zenét. Mindenki csukja be a szemét!/
A magány az ereit hasítja fel, megbontott vére új útra kel.
Csak szenvedést talál, s ha majd eljön a halál
Talán el sem viszi. Gyűlöletnek hiszi
A szerelmet, mely haraggal veret meg.
Ne menj hozzá közel, mert ha magához ölel
Csak még jobban fáj, ha eltaszít.
Majd én eltemetem,
Áldozati kehellyel a kezemben,
Az oltár alá.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
