PRO TÉZIS

Nézhetem ezt a tolongást a hősi halálért,
Leshetem mások bújását, mint magamét?
Atyai barátom ildomosan haldoklik, ahogy
Kell nyolcvan fölött, ha elvégre egészséges
Az ember, csak a stroke, és ödémás a láb meg a szív,
Balra a szem látásmezeje vakvilág vagy jövő.
- Az agglegény úgy él, akár egy herceg – mondta nemrég -,
És úgy hal meg, mint egy koldus – fejezte be;
Majd előadott nyolcvanadik évéből egy gáláns kalandot,
Amit pornográf részleteiért magam előtt is titkolok.
Ez lenne hát az az ember, kit apám tanított járni
Vagy ötven éve, mert olyan gyomorműtéte volt,
Mi után lépni is elfelejtett; apámat soha, pedig
Harminckilenc éve, hogy nincsen már, mert a vérrák
Felfalta mindazt, mit lehetett. Ez lenne hát pótapám,
A szeretet jogán úgyszólván protézises apaprotézisem,
Aki jelzi: van nekem is még huszonhat évem, ha előbb
Nem jön az elhülyülés, de Isten ments, de mens mentis;
Valahogy így tanultuk egykor, és a latin neki és nekem
Majd’ ugyanoly régi és halott, mint leszünk mindjárt.
Végül is kortárs nyelv az, főleg, ha erkölcs szólana rajta,
Érthetetlen, avíttas, nem vitás, ez életes vítás korban,
Amikor az újnál nincs értékebb érték, s ahhoz is csak
Árleszállításban, ha jutunk mi, mai magyarok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.