’’De Sade Justine’’

Mit kívánnál tőlem, kedves de Sade márki,
koromba hoztalak farkadtól húzva ki?
Pórázon sétálva nevedet ordítom,
bármit mondasz nékem fejbőrömbe írom.

Ha gondolod az ágyban anyádnak szólíthatsz,
félszáraz bor helyett apatejet adhatsz.
Elvérzek farkadon, s nevedet ordítom,
engedd meg: a nyelvem heréidbe dugom.

” …vagy ülhetünk mint hajdanán,
kocsmában, egy asztalán,
versem most már dobbal jár,
csak sípod venném számba már,
lábad között csöröge,
csekkolom, hogy zörög-e…”

Másszak még négykézláb? Hátulról szereted?
Nem fáj a hátam, ha lassanként késeled.
Nézd, hogy ragyog bőrőm, ha korbácsodhoz lépek,
Csak úgy vicsorít rád, s legszebb ha letéped!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.