Felhúzott vállam fölött

Ha túl szoros cipőm ledobnám
-s egy utcasarkon otthagyom-,
akár a kinőtt, szűk világot,
mert rettentőn ég lábamon,

akkor szép elandalodni,
egy jó kuplén dalra fakadni,
és táncra kérni fel magam,
pörögni körbe, la-la-la,

ringatózva ringatózni,
kisszobából nagyszobába,
a nagy tükör előtt megállva,
elhinni, minden odavan,

eldúdolom újra a refrént,
la-la-la-la-la-la-la-la,
„hát ennyi volt, ennyi az élet”,
és mélyen a szemembe nézek,
felhúzott vállam fölött.

De jó ilyenkor dalra kapni,
és igazán elszomorodni,
és úgy táncolni, mintha filmen,
egy igazán szép dal mögött.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Különlét (Budapest, 2008)
Kiadó: PONT Kiadó