egy pillanatra vendég voltam benned

hozzád hajtom fejem
táncolunk
a zene nem érdekel
te fejed is rám engedi súlyát
egymást támasztjuk
szívem ledob egy homokzsákot

átölellek jobban gyengéden simítlak
lépkedünk holmi dob ütemre
érzem pihegő lélegzeted

homokzsákjaim marokszámra dobálom a mélybe
emelkedik légbalmom szinte látom a tengert
végre újra érezlek

   durranás

válonveregetnek
   vége a számnak észre sem vettétek
   nem
ez a legnagyobb dícséret nekünk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.