Mint a mélyben a bezoár,
úgy gyűlsz össze bennem mágiává.
Mint vérben az I-131,
szaladsz át rajtam mutatva jó és rossz utat.
Mint vízszintezőben a víz, a levegő,
úgy borulunk, s borul törékeny egyensúlyunk
minden moccanásra.
S ahogy elvész tán egy vagy két fog,
míg kialakul az aprócska csontozat,
úgy nem lesz áldozat talán semmi,
mit közben elhagyunk.
