Franciaágy
fellépsz lelépsz
egyszerűen ahogy a lépcsőfokok egymás után
kapaszkodnak
a jelentések lábnyomokat rajzolnak
kiolvashatnék belőlük bármit
de ahhoz sincs kedvem hogy megvárjam a liftet
mindig ugyanoda visz
gyakorlott mozdulattal húzom el
arcom előtt a felvonó ajtaját
filmet vágok
ez dramaturgiailag hibás mondanád
mint mindenre
ami nem rólad szól
pedig kezed nélkül nyitom az ajtót
csörgetem a kulcsot
egy lánc
a végéről elszabadult az állat
nélküled emelem le a gázról a teát
és poharadat is már csak én használom
lassan az enyém lesz
a franciaágy
már nem csak álmaimban zsugorodik heverővé
szimpla itt minden
monodráma
felvonás végig
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.