Vészkijárat

Fénypont lobbant szemed mögött.
Falakat roppantó dühödt báj.
S álomba ringató termeket lökött.
Közénk a tengernyi nesztelen táj.

Örökkön szenderült folytonos mámor.
Elfogyva idővel álmaink népe.
S riadtan eszmélünk otthontól távol.
Arctalan harcaink íme hát vége.

Gyötrő fájdalom , mely gyomrunkban táncol.
Görcsösen kedveltet eszméket felénk.
S homlokot meredten kedvére ráncol.
Tanait baltával ülteti belénk.

Recsegő hangszóró lebeg az égen.
Villámok suhannak füstöskés képén.
S létünk , mely rabmadár amott oly régen.
Ostorok csattannak  tollpárna népén.

Hát menekülj hátulról lengő szárny ajtón.
Fólián lépkedő porcelán cipellők.
Hisz lelkünk , mely sejtellik fehéren bajlón.
Csak lepárlott álom, s rubintok a padlón.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.