Lírikus?



Elvegyülni kéne. Ha túl az énen
valami kitágul, valami ereszt,
magába szív, magába fogad mélyen,
hagyni kell működni a szeretetet.

Nyitva hagyni minden ajtót, ablakot.
Levegő járja át az élő teret.
Akkor talán más hangot is hallhatok:
szűrődik rajtam az ősi képzelet.

Ablakot nem török. Régi vágyamat,
a világ megváltását nem hagyom
veszni. Szűrőként vagy tükörként talán

létezhetek. Mint egy örök pillanat
megélve és átjárva. Aszfalton,
fában, vízben, mindegy. Daloló madár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.