konyhámba lépett a szagod elnyúlt az asztalon emléked ittam tejjel
elélnék én second-hand kenyéren
csak néhány morzsát hagyj meg nekem reggel
kávé és konyak mellé enném tőled van ennyi elég mért nem
emlékszem milyen volt lihegés után az arcod
és a becsukott szemed (elrejtett inverz-világom)
bár küldenél valamit egy esemest megírnád azt hogy
mit csinálsz s hogy a múltkori meglett meg hogy hiányzom
