Esõszonett

Az ember néha nagy-nagy tetszhalál
ha folynak itten égi függönyök,
s elhúzni sem lehetne, bazmeg, ám,
hát mit csinál, szivarra gyújt és elröhög

vagy benne jár, elolvad, tán szuszog
és Deukalion vagy Noé nagyon,
ha néha más, belép egy látomás,
göcsörtös napjain kell néha kis folyás,

s az ember néha nyári záporok
és benne csónak, kert, papír, kretén,
öröm, jó-rossz, depresszió csorog.

Magányosan csoszog. És folyton jár.
Ha nő, ha férfi, hidratált egér,
van úgy, folyó lesz s van, hogy agymosás.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.