Szürke Ház. Noktürn.
csak ülsz a súlyos ég alatt
fejed forog ma s mindig
de pláne most hogy éj szakad
hogy még konyak se nem maradt
tokád sajog s a szél be vad
és nincs retúr se kény itt
belülre mész kapaszkodol
a holdtüdőd a párja
a hús lebeg dohány beolt
hibás itt sok belső kobold
pitvarba ülsz csak úgy dobogsz
a történet ha nátha
csúf plágium vagy édesem
tendenciózus semmi
ki erre-arra verset ken
csak ülsz a petyhüdt szerveden
és második személyeden
a sarkon szól egy verkli
a zaj van éj és rebbenés
az utca és te pertu
nem volt retus fennáll ez rég
és bőgni volna kedved épp
de csak böfögsz egy égiszép'
a szíved is zugáru
csak ülsz a súlyos ég lobog
de csitt kibírod itten
mi volt mi lesz sípok dobok
egy szürke ház minden napod
pikáns a test az íz a konc
ha noktürnálsz a mélyben
*
(ledőlt a hold jön héliosz
sután felülsz hat óra
elindulsz csöpp ruhányi rongy
ez ennyi ennyit rádhagyott
egy égi kór opál korong
nem áll meg száll a korpa)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Korunk, 2007. feb.
