Lear Király

Kezem időz lágyan e fénnyel, a nap
kendőt, szagost, tereget épp bús szemem
mezejére, reklámnak maradok csak,
álnév, ál a király is, nagy álérdem.

Ki vagyok én? Tél, tavasz, ősz, meg a nyár
tépik ruhám, valami új trónfosás
ez a tánc, ha ismerném gonosz útjuk!
Nincs már szent regulám, hogy fejünk hajtsuk.

Vegyen ön, elmés nyomor-ördög a por
meg füst közé, be ma magához, helyes.
Node nincs a Megváltó eme placcon,
a lelkem gumin úszik, ha nem verdes.

A hazug ember hamarabb utolér.
Itt csak bolond van, aki őrködne még,
s ez a pár nemes, kin szétfut a csöndje,
fellégzés, bele trappolgat a forte.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Helikon, 2007. ápr.