ISTENEM

ISTENEM

Tudod, hitetlen vagyok, mégis szólok hozzád,
tudom, tisztábban úgyse szólhatnék senkihez;
olyan ez, mint az áradás, ön-elárulás
annak, ki föl nem használná soha ellenem.

Erőt nem kérek, se tisztaságot, nagy vagyont,
egészséget sem, csak egészben haljak; hagyod?
tudás kellene, nem ilyen félbe-kedvbe tört
lapos magány, de oszlopos tekintet, imák.

Veszítsed el – tiéd lesz; add oda – megkapod;
miféle rend ez így, uram; nőjek tán bele?
ha nem érdekel - máris enyém minden? mondjad!
fütyülök rád – legfőbb hívedként: - megkaplak?!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.