Át a parkon, 13.

át a parkon, 13.
ködbe süllyedt utca.
elfelejtett, tompa nevek.
és lombzaj, és bor, és függönykalitka.
mellbimbó az égre szúrva.
besüt egy árny az ablakon:
bólogató halogén.
és fojtó neon, neon, neon.

átfordul. csikorgó fog.
itt lenni képtelenség!
a hajnal bal vállán
szeplőket szed szét.
majd: "vissza megint? - soha többé!"
aztán: "mégis... - újra meg újra!"
mint pörgő mágnesek
zúgó erőtérbe hullva.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: CINKEfészek Antológia (, 2008.)