Egy ismeretlen férfi monológja

Igazából szabad szerettem volna lenni,
ha felnövök, de kiskoromban ezt senki
sem kérdezte meg tőlem, vagy éppen túl
sokan is, úgy meg már komolytalanná vált a
kérdezősködés, szóval, inkább csak magamban
dédelgettem ezt az álmomat. Mára meg felnőtté
váltam, egynéhányan ezt mondják legalábbis.
Elkéstem szabadnak lenni, vagy lemaradtam
róla, nem tudom, hogy történhetett, csak
jöttek ezek a seszagú hétköznapok, egyikre
a másik, és az egyik húzta maga után a
másikat, vagy a másik tolta maga előtt az
egyiket, a lényeg az, hogy összenőttek,
velem. Azóta vagyok én is ilyen seszagú,
úgy is mondhatnám: érdektelen, pedig
érdekesnek tartanak, egynéhányan ezt
mondják legalábbis. Talán, csak azért,
ahogy a kávémat iszom olykor-olykor,
amikor a helyébe pezsgőt képzelek,
majd tósztot mondok: „az Életre!”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.