Megemlékezés Kafkáról, Mala straná-i látomás
Megemlékezés Kafkáról,
Mala straná-i látomás
Uram, én kicsi és szürke álmaimról
azt hittem, Rólad szól mindegyik,
és titkosak - úgy, ahogy Te, s egy élet
kevés, míg fölkészülünk a nagy megértésre,
mert egyre kuszább álmok jönnek,
s jőnek a halál után -
ezért, hát leszoktam a szimbólumokról,
álmaimban azóta pontos minden "szinte":
a macska, a karom és a harapás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
