volt egyszer egy Szívhang tér

mint gerincből a bordák,
ágaznak belőled az utak,
Szívhang tér, látlak-e még?

figyeltem rád, mert
azt hittem, táblák nélküli
sugárút leszek nélküled,
ami térbe nem torkollhat
soha.

aztán a fiúvá változtál,
a kertben összecsuktad
a könyved, és egy sikátorban
olvastál tovább.

Szívhang tér, látlak-e még,

a térnek arcán földsebek.
az eső ébred, és nem
megyek utána, kerülöm
a zuhanást, és a tudatot,
hogy igazából sohasem olvastál,
a könyv csak jelkép.

jelképek az épületek
errefelé, a megbontott
érfalú utcák, és
hogy sütött akkor a nap,
a Szívhang téren,
szeptember volt talán.
most bélyegeket visz
a szél, és blúzok virágmintái
versenyeznek, melyik hervad
el előbb.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.