megkarcolt üvegen át
Van, hogy már nem a szemek,
a kukák mélyéről kell hogy
előkotorásszalak,
hogy úgy hurcollak magammal,
akár egy dögöt,
s beszélek hozzád
ahogy egy döghöz kell,
holott élő voltál, mindig is velem
éltél, mint egy púp a hátamon
miattad nem lehetett
két vállra fektetni.
Most pedig
jöhetne egy kis romantika.
Egy könnyező púp talán.
Hát jöjjetek lányok,
karmoljátok véresre a hátam.
Kaparj te is egy apró gödröt.
Cserébe beletemethetsz
akit akarsz.
Nem, ez már nem a szemek tisztasága.
Nézlek, akár egy megkarcolt üvegen át.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
