/Ez vagy te.../ (egy ciklus 7. verse)

Ez vagy te: átélni feslő.
Gyűlölsz, gyilkolsz, vágysz és megerőszakolsz.

(Ruhákba mosva szenny: tiszta tűzbe sodrott áradat.
Küzdelme lét; békéje hiány.)

Én vagyok, valóban: az út és az élet.
Szomjjal, kínnal fedem el az űrt.

Ments meg! Kések bölcsőjébe tégy,
véremmel moss, véreddel itass,
bűnömmel vedd el a levegőt,
jogoddal fedd el a fényt,
ölelj vasaddal, bilincseddel,
zárulj rám! Eged göröngyök disszonanciája -

irtózat sodor, kitárt ég ölel,
széthullt otthon roncsa sírod,
megragadnak, nyüszítve menekülőt,
s vetnek az iszonyat poklába
(megragadom, nyüszítve menekülőt,
s vetődöm iszonyom poklába) -

fénnyé váltva lépek tükrökből elő,
látom Istent a víztükrök mögött -
holdak játéka vízen, égen -
aranyló sugár olvad magába - nincs.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.