nyelvi jelenlétem (jav)
mintha leléphetném
a közénk bújó távolságokat
körbe-körbe
én csak ráncot gyűrök homlokomra
te máris eljegyeztél
formát bontasz
majd abba zársz
mint a követ a tó
ha benne mélyen
mintha nem lehetne a kő
csupán egy kő semmi más
(ami épp a tóba esett)
a gyűrűzés megmarad neked
de mint aki a tóba esett
és onnan már nem lehet kivonni
úgy adódik össze veled
a kő vagy én
mindegy
te csak kisimítod ráncaidat
mert máris eljegyeztél
szavamba gyűrűs távolságokat
mélyítettél
én meg lépek
mintha leléphetném
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
