Hasonlat

Mint.
Befelé, a támaszpont felé.
Visszafelé, célba, leszakadt lépcsők ölébe hajtva.
Vonulás, a villámok, akaratok, magamegadások medre,
huzagolt csavarmenetre szegve, rímtelen,
elhagyott beomlás jóltemperált tanúságtétele csak,
névtelen,
premisszák fikarcnyi pontosságú dőlésszögeivel.

Mondd, mondd meg,
a dalt sújtja az értelem,
az eszköz töri szét, töri fel,
velőbe-robbantás veti át,
hol szállingózik az a
lézengő űr, helytelen, hol?

Markodat kezedben,
befelé hullt, hűlten,
szorongatás, szíjként,
markodat, hátadon,
pergő víz, széttartott
omlást... Ez a rend.

Úgy.
Csak jég.
Maradt még valami gyom.
Jelek, hódítások, szálkák, homok.
Szögletes erődromok élesre fagyva.
Minek hullámzik az a kavargás.
Mész pereg csak szótlan, színtelen.
Lezárt darab csepp; olvad.


(2008. szept. - okt.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.