Fák

Milyen furcsa fák!
Tagadhatatlanul öngyötrő ívben
hullnak-kavarognak vissza az ágak,
védelmező elvárást rejtve
tökéletes spirálkarjaikba.

Hárítsd el a lombot!
A sebek környéke ép. Sebek környéke nincsen.
Az ép heg öltözik ostyafényű hitbe.
Az ég formáját növik be a hajszálgyökerek
a másik véglet formáját kiírni;
de torzzá tölti semmijét - negatív kép -
hordalékuk űrapálya.

Tökéletes, tökéletes.
A sértettség sárga sebei mint megannyi tengely
forgatnak maguk köré minden láthatárt,
a formák, az egyedüli formák, az erkölcsi törvény egyedüli alanyai
erdők lombtengerének végtelenjében.

2008. szept.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.