Mostanában kétszer alszom el éjjelente,
egyszer a fáradtsággal, egyszer meg veled,
mintegy visszafele alszom át az éjszakákat,
kétszer álmodom magam mellé lényedet.
Reggelente a magháznyi csend ölel magához,
a mag én vagyok, míg te eljátszod a házamat,
magadba fogadsz, amint illatoddal berendezkedek,
majd lefejted rólam a magányba látott távolságokat.
