Abbahagyom egyszer

Ha nem rándul majd görcsbe
A gyomrom, mikor látlak
Ha nem hat rám az alkohol
Éjjel, mikor várlak
Ha nem görbül majd sírásra
A szám egy gondolatra
Ha nevetve bólintok
A jól ismert mondatra
Abbahagyom akkor
Belátom, hiába
Befejezem végleg
Lemegyek tanyára

Ha érdekel, hogy mit szólnak
Hozzám az emberek
Ha szégyellem, hogy látják
Miattad szenvedek
Ha már nem is rád gondolok
Csupán csak a mára
Ha rájövök, hogy felnőttem
S nem mászok a fára
Abbahagyom akkor
Belátom, hiába
Befejezem végleg
Lelépek tanyára

Ha beleuntam mindenbe
És nyakon önt a láva
Ha vissza már nem várlak
Mert tudom, mi az ára
A hangodat sem hallom
A süket csöndbe zárva
Ha más lelkét gyógyítod
Szavaidba mártva
Abbahagyom akkor
Belátom, hiába
Befejezem végleg
Eltűnök tanyára

Tudom, reménytelen
Köpök a világra
Nem enged a gépszíj
Elkap, mint a nátha
Alkoholtól vagyok részeg
Rossz füvektől kába
Vereségem tudatával
Fekszem be a kádba
Véres, forró gőzben
Kérlek utoljára
Könyörüljél rajtam
Ne küldj a halálba





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.