Mintha alku

Ki kéne dobni a bútorokat,
túlcipelt múltat és pár festményt.
Vászoningem eddig épen maradt,
most foszlik a varrás mentén.

Nem kell a szorongás, nem kell a nyűg,
kivágni mindent a francba.
Ravaszság, csalás, mind előkerült,
s kirajzolódnak a falakra.

Gyáva sóvárogjon szenvedély után,
hadd őrjöngjön benne száz inger!
Szívem mögött csend van: kiírt magány,
könnyen feladnám magam, hidd el.

Nem mintha alku lenne ez a vers,
hisz nem tehetsz ellenne semmit.
Annyit veszítek, amennyire mersz
belém gyűlölni. Elszeretni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.