lassan beforr
fáradt hajnalok csókja hull rád
hosszú kabátban hasítod a ködöt
őszi levelek olvadnak nyomodban
felsóhajt az utca hátad mögött
fáradt hajnalok csókja hull rád
vágyakozva nézed a madarakat
a lépcsőfordulón gondolkodva állsz
mintha kívülről láthatnád magadat
kékhajú asszonyok ráncaiban látod
sötét erdőknek hanyatló ágait
s az élére állított kockavilágot
mint fehérarcú gyermek játékálmait
fáradt hajnalok csókja hull arcodra
mesélő hajnalok hosszú haja ölel
macskaköves úton kopog sáros cipőd
keresel valakit várod míg nem jön el
csak fáradt hajnalok csókja hull rád
csak fáradt hajnalok csókja…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
